Finnország hat tartományra (laanit) oszlik: Aland, Etela-Suomen Laani, Ita-Suomen Laani, Lansi-Suomen Laani, Lappi, Oulun Laani. A lakosság 65%-a él városokban, a főváros Helsinki.
Északon Norvégia, keleten Oroszország, délen a Finn-öböl, délnyugaton a Balti-tenger és nyugaton Svédország és a Botteni-öböl határolja.
Éghajlat
Az országot körülvevő vizek hatásának köszönhetően Finnország éghajlata északon nedves és hideg, tundra borítja, míg délen enyhébb, és tajga fedi. A déli partvidéken az átlagos nyári hőmérséklet 15°C, ugyanakkor február tájékán ez -9°C-ra csökken. A hó és eső formájában hulló csapadék átlagosan eléri a 460 millimétert északon és a 710 millimétert délen. Délen négy-öt hónapon keresztül állandó, vékony hóréteg fedi a földet, ez északon akár hét hónapig is eltarthat.
Öltözködés
A finnek öltözködése meglehetősen sajátságos, mondhatni szabad. Vacsoraidőben kevés férfin látni nyakkendőt, sokan kedvelik a laza pólókat. A ruházat a divatos modernség mellett is konzervatív, a hivatalos a tárgyalástól az esti alkalmakig többnyire sötét árnyalatú öltönyt viselnek. Nőknél nagyobb a változatosság mellett, jellemző a mértéktartó elegancia. Kedvelik az élénk színeket. Ősszel és télen nélkülözhetetlen a bunda, kucsma, csizma és a meleg ruha.
Kapcsolatteremtés
A köszönés bevett formája a kézfogás. Az általános köszönési kifejezés a Hyvää päivä ("Jó reggelt"), vagy egyszerûen Päivä. A finnek jellemzõen kötetlenül beszélgetnek, gyakran szólítják egymást keresztnevükön. Valakinek az otthonába történõ meghívás esetén fontos a pontos érkezés, és szokás szerint ajándékot (fõleg virágot) is illik vinni. A vendégeknek alkalmanként felajánlják, hogy kísérjék el a vendéglátót a szaunába, amely tipikus finn találmány.
Nyelv
A teljes népesség több, mint 93 százaléka finnül beszél, ugyanakkor a svéd szintén hivatalos nyelvnek számít, és az emberek mintegy 6 százaléka beszéli, főleg az ország nyugati és délnyugati részén. A finn nem az indoeurópai nyelvcsoporthoz tartozik, és kevéssé hasonlít a svédre. Ugyanakkor a finn anyanyelvűeknek kötelező három évig svédül tanulniuk és a svédeknek is kötelező finnül tanulniuk. Sokan beszélnek angolul, amelyet szintén majdnem minden iskolában oktatnak. Dél- és Nyugat-Finnországban a középületek nevei, a közlekedési táblák, utcai feliratok stb. is kétnyelvűek. Finnország fontos kisebbségi nyelve, a lapp a rangsorban csak a 17. helyen áll, 1700 fővel. A magyart a statisztikák szerint anyanyelvként közel 800 fő beszéli Finnországban.
Kultúra-Ünnepek
A finn szaunáról
Talán a szauna az egyetlen finn szó, amelyet az egész világon ismernek. A szaunázás a finnek egyik legnagyobb hagyománnyal bíró szokása. Mindegy, hogy hétköznap vagy ünnepen, nyáron vagy télen, egyedül vagy társasággal, örömben vagy bánatban történik.
Egy régi finn mondás szerint, ha a szauna és az alkohol már nem segít, akkor a beteg valószínűleg meg fog halni. Mások a „szegény ember kórházának” hívják, vagy egyenesen a templomhoz hasonlítják.
A finn szaunában a száraz és a párás levegőt váltakoztatják egymással. Amikor a levegő hőmérséklete eléri a szaunafülkében a kívánt értéket, akkor a levegő száraz (ezt könnyebb eltűrni, mint a párásat). Ezután a szaunakályha (kiuas) köveire vizet loccsantanak, s így gőz keletkezik. Az izzasztófürdő esetében a test felforrósítását követi annak lehűtése, melyet többféleképp is elvégezhetünk. Választhatjuk a hosszabb ideig tartó levegőzést, szellőzködést, vagy akár a lékúszást is. A szaunázás másik lényeges eszköze a szaunavirgács (vasta), amit hagyományosan nyírfából készítenek, és használat előtt megnedvesítenek, majd erősen végigcsapkodják vele a testüket. Vastát kötni hagyomány, és művészet, ugyanis tökéletes gömbnek kell lennie, hogy ne csípjen.
A szaunához rendszerint hozzátartozik egy tusolórész, és egy öltözőszoba is. Jóllehet az ősi finn szauna a mosakodás helye is volt egyben, mára ezt a funkcióját elvesztette. A modernkor emberének elsősorban a teljes kikapcsolódás, a relaxáció optimális helye.
Állami ünnepnapnak minősül az Újév (január 1.), a Vízkereszt (január 6.), Runeberg napja (február 5.), a Húsvét, a Munka Napja (április 30. és május 1.), az Áldozócsütörtök, a Pünkösd Vasárnap, a Nyárközép, a Mindenszentek Napja, a Függetlenség Napja (december 6.), Karácsony (december 24-26.). A Finnország Fesztivált minden év júniusa és szeptembere között tartják. A Runeberg nap színterei a költő egykori lakóhelyei. A Húsvétot megelőző vasárnap a gyerekek húsvéti boszorkányoknak öltöznek és verseket szavalva házról házra járnak, amiért édességet vagy pénzt kapnak cserébe. Húsvétkor a családok tojásokat díszítenek.
A Munka Napján az emberek utcai karneválokon vesznek részt, így ünnepelve a munkásokat és a tavaszt.
A Nyárközép ünnepét az emberek tóparti máglyatüzekkel ünneplik, a városiak vidékre utaznak, az országban mindenhol kitűzik a kék-fehér finn lobogókat.
Karácsonykor a fő étkezés a karácsony esti vacsora, amely a családi sírok meglátogatása után esedékes. Ezt követően megérkezik Karácsony Apó a gyerekeknek szóló ajándékokkal. December 26-án a családok meglátogatják a rokonokat és pihennek.
A finn konyha
A finn konyhát számos kultúra befolyásolta, közte a francia és az orosz is, ugyanakkor számos eredeti specialitással rendelkezik, főleg a tengeri ételek és a zöldségek területén. Az egyik leghíresebb hagyományos specialitás a rénszarvas steak, csakúgy, mint a lazac. A különböző bogyókból és gyümölcsökből (csipkebogyó, eper, málna) népszerű desszertek és tömény szeszek készülnek. Népszerű a rozskenyér, és a finnek gyakran esznek szendvicseket reggelire vagy uzsonnára. A leggyakrabban fogyasztott italok között van a tej és a kávé.
A leveskultúra némiképp eltér a magyarétól, a finn leves (keitto) általában fő fogás, de ritkábban esznek levest, mint mi. A finn ételkultúra jellegzetes elemei a rakott ételek A krumpli (peruna) a fő köret Finnországban.
Sport
A finnek életében fontos szerepet játszik a sport. Többnyire a síelés, futás, úszás, a jégkorong és az autósport tartozik a kedvenceik közé. De Európaszerte rohamosan terjed egy új sportág, a nordic walking (északi gyaloglás). Elsőként 1997-ben ismertették meg a szélesebb publikummal, 5 évvel később már több mint 1 millióan űzték ezt a sportágat Finnországban. Skandinávia után ez az egész évben űzhető sportág elérte Amerika és Japán mellett Nyugat- és Közép-Európát is, és jó úton halad ahhoz, hogy az egyik legnépszerűbb tömegsporttá váljon.
Finnországnak sok híres sportolója van, pl. Paavo Nurmi (hosszútávfutó), Arsi Hajru (súlylökő), Kimi Räikkönen, Heikki Kovalainen, Mika Salo, és Mika Häkkinen (Forma 1),Marcus Grönholm, Sebastian Lindholm, Rami Räikkönen, Tomi Mäkinen (rally).
Látványosságok
Az egész ország egy ötcsillagos természetvédelmi terület, a kalandvágyók igazi paradicsoma. Egy valódi paradicsom, ahol kenunkkal vad zúgókon leereszkedve, fenséges horgászterületekre érve kedvünkre próbálhatjuk kifogni a világ legnagyobb lazacát, vagy kutyák, esetleg rénszarvasok húzta szánon eredhetünk ritkán látott vadak nyomába. Persze nem kell élsportolónak lennünk ahhoz, hogy kiélvezhessük a természet nyújtotta szabadidõs lehetõségeket. A finnek ezeréves, a közvetlen környezettükkel karöltve szerzett tapasztalata a garancia arra, hogy a kevésbé jó edzettségi állapotúak ugyanúgy találnak maguknak kellemes és felejthetetlen elfoglaltságot, mint a gyermekekkel érkezõk.
Helsinki: 1812-től Finnország fővárosa, ekkor épült a dóm köré az empire stílusú városközpont, amely ma múzeumoknak, állami hivataloknak ad otthont.
Helsinkit festői fekvése, tisztasága és rendezettsége miatt az "Észak fehér városa" jelzővel illetik.
A központban szinte minden látnivaló sétatávolságra van egymástól, mégis széles palettáját kínálja a különböző szórakozásoknak. A látogató többféleképpen is bejárhatja a várost: a hagyományos városnéző buszok helyett villamossal, vagy bérelhető biciklivel, sőt bérelhető evezős csónakkal is, mert rengeteg a tó és a tengeröböl, amelyeket csatornák
kötnek össze egymással. Finnországban van a lakosság számához képest a világon a legtöbb múzeum, minden 5000 emberre jut egy (látogatóik száma egy évben 5,5 millió fő). Ezek közül a legtöbb a fővárosban és környékén található. A leghíresebbek közül a Városi Művészeti Múzeum, az Ateneum Művészeti Múzeum (finn és európai festészet), Finn Természettudományi Múzeum, a Kiasma (modern művészet). Skandináviában elképzelhetetlen egy valamirevaló város skanzen nélkül, Helsinkiét Seurasaarinak hívják. A várostól tíz perc hajóútra van a Soumenilla sziget. A múzeum-erőd egyszersmind a fővárosiak kedvenc nyári kiránduló- és piknikhelye is.
A múzeumokon kívül számos látnivaló akad a finn fővárosban. Két dombon trónol a lutheránus katedrális (Suukiro), és az orosz fennhatóság idejéből itt maradt Uszpenszkij székesegyház, mintha egymást és a kikötőt felügyelnék. Ahol mellesleg időjárástól függetlenül élénken folyik a kereskedelem a halpiacon, és ahol virágot és más élelmiszert is kapni. A modern kor építményei közül kiemelkedő az 1918-ban készült főpályaudvar, a gránitsziklába robbantott, majd félig a földbe süllyesztett, csodálatos akusztikájú Tempeliaukio - istentiszteleteken kívül nagyszerű koncertek színhelye is -, amelyek falain nedves időben víz is csordogál, de természetesen nincs hideg, mert itt is, fűtik a templomokat. A természet és az ember alkotásának csodálatos összhangját képviselik a Finlandia palota és a modern operaház, mindkettő ugyanannak az öbölnek a partján.
Helsinki mint minden nagyváros, tele van kisebb-nagyobb üzletekkel. A legnagyobb Stockman áruház, ahol szinte minden kapható. A belváros fő vásárlóutcái az Esplanade és az Aleksanterinkatu. Itt, valamint a Kaisaniemenkatuban, a finn kézműipari központban, számos iparművészeti bolt, világhírű, gyönyörűen formatervezett árukkal, köztük talán a legismertebbek: az Iittala üveg, az Arabia és Pentik kerámiák, valamint a Marimekko lakás- és ruházati textilüzletei.
Helsinki szállodáiban mozgalmas élet folyik, különösen az utóbbi tíz évben. A keleti szomszédoktól idejárnak bevásárolni és szórakozni az újgazdagok. Egyre gyakoribb az orosz szó a város utcáin. A város változik, egyvalami változatlan marad: a szállodák éttermeiben este tánc, és minden szerdán kizárólag hölgyválasz van. Enni sokféle jót lehet, de a legtöbb turistakalauz egybehangzó állítása szerint igazán az orosz éttermek vezetik a listát.
A kikötőtől a katedrálisig a neoklasszicista épületek halvány színű épületei, a világoskék ég, amely a vízben is visszatükröződik, a mindig üde zöld természet nyáron, a fehér éjszakákkal - hallatlan energiával tölti fel az embert. Télen ezzel szemben alig világosodik, akkor viszont a hó és a város narancssárga fényei dominálnak. Ilyenkor a fák csupaszak, a vizek titokzatosan sötétek. Mindaddig, míg be nem fagynak.
Turku: Finnország egykori fővárosa. A finn történelem és kultúra „bölcsője”. 2005-ben ünnepelte 776. születésnapját. Dél-nyugati partvidéken, a tenger és a tengerbe ömlő Aurajoki partjain terül el. Történelmi látnivalói és a várost a nyílt tengertől elválasztó szigetvilág teszi idegenforgalmi nevezetességgé.
A város megközelíthető közúton, vasúton, levegőből és vízi úton is. Történelme során többször pusztított tűzvész a városban. A városnak egyetlen a XVIII. századból megmaradt épülete a Luostarinmäki. Itt található a finn evangélikus egyház első temploma a Turku Katedrális. Az épületben múzeum működik, mely egész évben várja az turistákat és érdeklődőket.
*Figyelem!!!
A ő a szövegekben "ő" betű!!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Üdvözöl Téged az oldalon Kimci!:)
